Lélegeztetőgép-botrány

A lélegeztetőgép-botrány a magyar korrupcióipar egyik legszemtelenebb esete: a COVID-19 járvány első hullámában a magyar állam 300 milliárd forintot fizetett 17 ezer kínai lélegeztetőgépért — miközben az EU-s piaci átlagár töredéke lett volna az indokolt vételár.

A számok magukért beszélnek. Magyarország 2020-ban egységenként 17–20 millió forintot fizetett olyan lélegeztetőgépekért, amelyeket az EU többi tagállama 3–4 millió forintos áron szerzett be. A teljes ügylet értéke így kb. 300 milliárd forint volt — ez az EU-s legdrágább lélegeztetőgép-vásárlás. Sem a kormány, sem egyetlen közbeszerzési szabályzat nem indokolta, miért kellett ennyit fizetni.

A vásárlás nyertesei egyértelműen azonosíthatók. A Fourcardinal Kft. — amely a szerződések egyik fő haszonélvezője volt — tulajdonosi körében megtalálható Orbán Viktor egy közeli tanácsadójának fivére, valamint Takács Péter belügyminiszter-helyettes sógorának neve. A Fourcardinalból 8 milliárd forint értékű osztalékot vett fel Takács Péter sógora rövid idő alatt — egy olyan cégen keresztül, amely korábban nem folytatott orvostechnikai eszköz-kereskedelmet.

Az elszámoltatás teljes mértékben elmaradt. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) és a NAV egyaránt vizsgálatot folytatott, de mindkét testület arra a következtetésre jutott, hogy szabálytalanságot nem talált. A vizsgálatok rövidek és felszínesek voltak; a tényleges haszonélvezők kilétét egyik hatóság sem tárta fel nyilvánosan. Semmilyen büntetőeljárás nem indult.

A Külügyminisztérium 10 milliós gépeit 13 ezerért se vette meg senki

A lélegeztetőgép-vásárlás nem állt meg a Fourcardinal-ügynél. A Külügyminisztérium is vásárolt gépeket — egységenként körülbelül 10 millió forintért. Amikor ezeket a gépeket 2024-ben értékesíteni próbálták, árverést hirdettek. Az árverés eredménytelen lett: a gépekre 13 ezer forintos kikiáltási árral sem érkezett ajánlat. Az adófizetők 10 millió forintot fizettek darabonként olyan eszközökért, amelyekre a piacon nem akadt vevő 13 ezerért sem.

Raktárban porosodnak — és még mindig adófizetői pénzbe kerülnek

A lélegeztetőgépek egy részét soha nem vetették be klinikai használatban: rosszul szellőztetett raktárakban tárolták őket, az egészségügyi intézmények pedig visszautasították a gépek egy részét alkalmatlanság miatt. A gépek jelenleg is raktárban porosodnak — és tárolásuk, kezelésük, árverezési kísérletük mind-mind tovább terheli az adófizetőket. Hogy pontosan mekkora összegbe kerül ez évente, azt a közérdekű adatigénylések nélkül soha nem lehetett volna megtudni: a Transparency International pereskedni kényszerült, hogy az állam eláruljon alapvető tényeket a gépek további sorsáról.

Ez az ügy nemcsak a közvetlen anyagi kár miatt kerül a legdurvább ügyek közé, hanem azért is, mert a teljes intézményi elszámoltatási rendszer — KEHI, NAV, ügyészség — koordináltan mondott csődöt. A 2026-os kormányváltás után a nyomozóhatóságok elvben újra megvizsgálhatják az ügyet, de ez egyelőre nem történt meg.